Miért
Minden ember azt tanítja a legjobban amit magának kell megtanulni. Minden nap belefutok abba, hogy valakinek el akarok magyarázni valamit, és utána rájövök, hogy az adott lecke pont beleillik az életembe. Amit ideírok, egy remek tanulási folyamat nekem, ha csak egy embernek segít még, akkor megérte elindítani a blogot. Ha szeretnél csatlakozni hozzám, tedd bátran és oszd meg a tapasztalataidat! :)
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Bőség és szeretet VAN, velünk vagy nélkülünk nekik mindegy, nekünk nem biztos
2013 október 8. | Szerző: Bogyó Élete
Néhány hete voltam családállításon. Tudom, hogy korábban volt egy kirohanásom, hogy nem megyek többet, mert sokszor csak felkavar, de a “megoldást” nem adja a kezembe, és ha sokat járok a sok felkavart dolgot nem tudom már megemészteni. Aztán rátaláltam Keresztes Katinkára, és azóta ismét lelkesen járok, csak már nem annyit. Sokkal mélyebb rétegekhez nyúl, olyan oldásoknak, elengedéseknek voltam a tanúja, amelyekből rengeteget tanultam és hálás vagyok, hogy átélhettem. A legtöbbször segítőnek megyek és nem saját állításra.
A fent említett élmény nagy hatással volt rám, érdekes felismeréseim voltak, amit akkor nem írtam meg pedig terveztem, de ma reggel ébredés után egy másik témakörben összekapcsolódott a kettő.
Aki nem volt családállításon, annak valószínűleg elszállt dolognak fog tűnni, én is roppant szkeptikus voltam, de a tapasztalat győzött és igazából sok mindent helyre is tesz, beilleszt darabkákat a világnézetemről alkotott puzzle-ba.
Az állítás témája egy vállalkozó lány volt, akinek saját cége van, amit imád. Nagyon szereti csinálni, lelkes, lelkiismeretes és van 10 alkalmazottja. A cég jól megy, nemrégen adott mindenkinek fizetésemelést is. Kicsit pironkodva vázolta fel, hogy mivel sokat dolgozik, sokat tesz a cégbe így szeretne egy kicsit többet kivenni belőle. Szeretné lecserélni a lakást nagyobbra (családbővítés), stb..
A cég elemeire néztünk rá először és úgy tűnt minden rendben van, nincs blokk.
Ezután a kérdező (nevezzük A-nak) beállt középre és én is beálltam, mint luxusprofit. A lépéseket nem írnám le ami számomra átjött azt viszont igen, egyes szám első személyben ahogyan ott tapasztaltam, hiszen én voltam.
“Én vagyok. Engem nem lehet elérni, értem nem kell harcolni. Én nem szeretek senkit és nem is kerülök senkit. Vagyok. Vagyok, mint a levegő. Mindenütt. A levegőért sem harcolsz, nem kergeted, ott van mindenütt Neked csak be kell fogadnod. Ha körülnézel látod a bőséget, a virágok is nyílnak, a fák is hozzák a leveleket, a Nap is süt mindenkire, nem válogatnak, nem szeretnek senkit jobban a másiknál. A mi döntésünk ha elbújunk a Nap elől és a mi döntésünk ha elzárjuk magunkat a bőség (adott esetben extraprofit) elől. Ezek a dolgok vannak, tőled függetlenül is, és neked kell rájuk hangolódni, magadat kell azonos “frekvenciára” hangolni, hogy megtapasztalhasd. Ha befogod a szád és az orrod, akkor hiába van körülötted levegő meghalsz és nem a levegő a hibás. Ugyanez igaz a szerelemre, szeretetre is. Van. Nem Te csinálod, nem Te éred el, ráhangolódsz. Vagy nem. De ha nem éled át az nem a szerelem hiánya, az nem tud megszűnni, csak a Te “frekvenciád” van másra hangolva: félelemre, önsajnálatra, haragra, bánatra, stb. Ha el szeretnéd érni, ha egyesülni szeretnél vele, hangolódj rá. Engedd meg magadnak! Ő nem vár rád, csak van és elérhető bárki számára. Az egész életedet leélheted nélküle, neki mindegy. Neked nem biztos.”
Húztam egy Osho kártyát. Hogy ki mennyire tartja ideillőnek azt nem tudom, viszont az én jelenlegi élethelyzetembe tökéletesen passzol.
XVI: Villámcsapás
“Amit meditációval csak lassan, nagyon lassan érsz el, azt a mester egy jól időzített, váratlan üvöltéssel… mondjuk egy olyan helyzetben, amikor a tanítvány épp kérdez valamit, és erre a mester hirtelen felugrik és üvölt egyet, vagy megüti, vagy kidobja az ajtón a kérdezőt, vagy ráugrik… Ezt a módszert nem ismerték azelőtt. Ez kizárólag Ma Cu kreatív zsenialitásának köszönhető, és Ma Cu segítségével sokan megvilágosodtak.
A látvány néha igazán nevetségesnek tűnik: Ma Cu kihajít egy embert az ablakon a második emeletről, pedig a szerencsétlen csak azt kérdezte, hogy min meditáljon. És Ma Cu nem csak hogy kidobja, de még utána is ugrik, egyenesen a mellkasára, és onnan kérdezi:
– Érted már?
– Igen! – feleli szegény fickó, hiszen ha azt mondja “nem”, talán még jól fel is pofozza, vagy tudja az ég, mi történik még. Ez is épp elég – több bordája összetört, és Ma Cu mellkasán ülve azt kérdezi: “Érted már?!”
És minden bizonnyal megértette, mert annyira hirtelen, annyira váratlanul jött, mint derült égből a villámcsapás – egyébként sosem értette volna meg.”
A kártya egy lángokba borult, összeomlani, megsemmisülni készülő tornyot ábrázol. Egy férfi és egy nő ugranak le róla, nem önszántukból, hanem mert nincs más választásuk. A háttérben az áttetsző, meditáló alak a szemtanúként jelenlévő tudatot jelképezi.
Lehet, hogy most meglehetősen bizonytalannak érzed a helyzetedet, mintha a föld mozdult volna meg a lábad alatt. Biztonságérzeted megingott, és az ember ilyenkor természetes módon megpróbál mindenbe belekapaszkodni, amibe csak tud. De ez a belső földrengés szükségszerű, és roppant fontos is: ha elengeded magad, akkor később megerősödve emelkedsz ki romjaidból, és nyitottabb leszel új élmények befogadására. A tűz után a föld ismét megújul, a vihar után a levegő kitisztul. Próbáld a pusztulást kívülről figyelni, mintha mindez valaki mással történne. Mondj igent a folyamatnak azzal, hogy átadod magad neki.
Osho
Oldal ajánlása emailben
X