Mélypont – „Ha padlón vagy legalább szedj fel valamit”
2013 szeptember 27. | Szerző: Bogyó Élete
Innen legalább már csak felfelé vezet az út.
„Ha padlón vagy legalább szedj fel valamit”
“Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre… Láttad már, ahogy az este közeledik? Találkoztál már az éjszakával és hallottad már a dalát? Láttál már gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Az már jó ismerősöd, így még ha valaki ki is akar rángatni onnan, te ellenállsz. Nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból, a szenvedésedből. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelől… mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled!
A filozófia csak spekuláció, a zen viszont részvétel – vegyél részt az éj elmúlásában, vegyél részt az este eljövetelében, ragyogj együtt a csillagokkal, lebegj együtt a felhőkkel. Tedd a részvételt életstílusoddá, és az egész létezés egyszerre akkora öröm, olyan eksztázis lesz… Álmodni se tudnál ennél csodálatosabb világegyetemet.”
/Osho/
Jó dolog, ha az ember elkezdi felfedezni, hogy nem tökéletes. Hogy a külvilág a saját belső világának a kivetülése. Amikor elkezd nem másokat hibáztatni, hanem meglátja saját magában az adott tulajdonságot, mintát és azon dolgozik és nem a másiknak osztja az észt. Jó dolog ha az embernek vannak a tarsolyában olyan gyakorlatok és technikák melyek segítenek ha felkavarodik minden. Jó dolog a belső hisztiket és párbeszédeket megfigyelőként nézni, legbelül mégis nyugodtnak maradni. Jó dolog Tolle, Osho szavait olvasva megnyugodni. Jó dolog pont ott kinyitni egy könyvet, ahol a feltett kérdésre van a válasz. Jó dolog megtapasztalni Istent. Jó dolog Vele beszélgetni és érezni a mindenhol jelenlévő erejét, szeretetét. Jó dolog levetkőzni olyan tulajdonságokat, amikről korábban nem hittem, hogy sajátom, mióta rájöttem, hogy igen, mégis könnyebb az életem és már a külvilágból sem köszön vissza. Jó dolog egyre több kedves, segítőkész emberrel találkozni. Jó dolog, amikor minden a helyére kerül, csak mert ráhagyjuk végre a Felső „vezetésre”, ahelyett, hogy a korlátolt (nem pejoratív értelemben) Egónk irányítana. Jó dolog érezni 4 év jóga után az energiát a testemben, fizikailag érezni a csakrákat. Jó dolog a felragyogó napsugarat élvezni, amikor világbéke hangulat van. Jó dolog, hogy minden kérdésre jön válasz. Jó dolog, hogy mindig van következő lépés, és mindegyik előrevisz.
Sorolhatnám még mi minden jó dolog történt/történik velem az elmúlt több, mint 4 évben, mióta elkezdtem a korábbiaktól eltérő dolgokra irányítani a figyelmemet. Illetve mióta beleverték az orromat, hogy vegyem már észre.
Rengeteget tanultam, tapasztaltam az elmúlt években, és az egyik leghatékonyabb eszköznek a Hellinger-féle családállítást találtam. Láttam sok drámát, sok élettörténetet. Minden családnak megvan a saját sztorija, a saját titkai. Tanultam általa tiszteletet, rendet. Tapasztaltam olyan dolgokat, amiket elmondani felesleges, mert hihetetlennek tűnik, kipróbálni kell. Láttam csodás gyógyulásokat. Évekig elnyomott dolgokra láttam rá, szabadultam fel általa. Kisírtam korábban el nem sírt könnyeket.
Viszont amikor az ember lánya rákap az ízére és egyik sebet tépi fel a másik után, és még mindig csak azt látja, hogy jé ott egy másik, meg itt is van még „kosz”, ott is van egy kis „piszok”, akkor könnyen elszalad a ló. Mindenki életében vannak feldolgozásra, elengedésre váró dolgok. Ezekre jó ránézni, feloldozni, megkönnyebbülni.
Én viszont beleestem abba a hibába, hogy tavaly fél évig hetente jártam, idén már „csak” havonta. Annyi sebet téptem fel, annyi szemetet kevertem fel, hogy mire az egyik begyógyulhatott volna, már vérzett a másik. Ezzel a tempóval elkerülhetetlen, hogy az ember rövid idő alatt rengeteg „hibájával” szembesül, azokat tudatosítja, és hiába old meg egyet, hat másik bukkan fel a mélyből.
Soha nincs vége.
Hogyan szeressem MAGamat ha annyi hibámat láttam, éreztem, tapasztaltam, hogy megszámolni sem tudom (és nem is merem)? Ha minden hibámat nagyítóval bámulom, és ha valamelyik „pozitív” tulajdonságom előmerészkedik, arrébbhessegetem, hogy „ne most, épp blokkot/problémát oldok”.
Az Élet tele van szépséggel, jósággal, ha nyitottak vagyunk rá. Itt a tavasz, rügyeznek a fák, ébredezik a természet.*
Még egy családállításra elmegyek szerdán, aztán egy időre félreteszem. Élek. Nevetek. Játszok. Élvezem, hogy hálával van tele a szívem, hogy rámmosolyog a szerelmem, arcomba süt a Nap.
Higgy benne, hogy értékes vagy!
Tapasztald meg a szíved legmélyéről!
Amíg a külvilágból várod a megerősítést, addig koldus leszel, pedig az egész királyság a tied!
*Megjegyzés: a bejegyzést eredetileg márciusban írtam.
Egyéni felelősség
2013 szeptember 26. | Szerző: Bogyó Élete
Egyre többen ismerik fel, hogy az Életük tükörszerűen történik. Amit „kint” (család, munkahely, barátok vagy azok hiánya, stb.) látnak, az belőlük fakad.
Ha sokan nem tisztelnek, akkor bizony mi sem tiszteljük magunkat (és valószínűleg másokat sem), ha rendszeresen segítőkész, kedves emberekkel találkozunk, akkor magunkkal is kedvesek vagyunk. Mivel minden energia, így mindenki csak a saját rezonanciaszintjén / energiaszintjén / tudatszintjén lévő dolgokat tudja magához vonzani. Ha szeretnénk, hogy valaki igazán, mélyen, őszintén szeressen, akkor ezt magunkban kell először megteremteni. Amíg mi az első „hibánál” saját magunk dorgálásába kezdünk, addig a környezet sem fog minket elfogadni feltétel nélkül. Minden tanulásnak, így a tudatosodásnak is van gyakorlóidőszaka, amikor elméletben már jól megy, de gyakorlatban még becsúsznak gikszerek. Ez van, ha biciklizni tanulunk, ha tortát sütni, deriválni. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Anyukám szokta mondani, hogy „ismétlés a tudás anyja.”
Mégis könnyű azt hinni, ha valamit már megértettünk (nagyjából) az rögtön meg is jelenik az életünkben is. Kint. Aztán majd jól hat a belsőre is. Pedig kell az érlelődés, csírázási folyamat is. A szárnypróbálgatások. Amikor már néhány dolog, néhány fázis jól megy, aztán seggre ülünk. Ilyenkor kell az erő, hogy ne adjuk fel, hanem lássuk, ez is tanulás része. Minél többször esünk el és állunk fel, annál erősebbek leszünk, mert tudjuk, hogy volt már ilyen. Ez is elmúlik. Ilyen esetben sem kell pánikolni.
Ami most történik velünk az a múltbeli (tegnapi, még korábbi) gondolataink, érzéseink eredménye. Ha viszont mást szeretnénk vonzani, akkor ne toljuk el a jelenlegi tapasztalást, mert ezzel még több energiát adunk neki, hanem bólintsunk rá, hogy látlak, igen, köszönöm, hogy megmutatkoztál, te is a részem vagy. Ezért érdemes a rossznak ítélt dolgokat is magunkhoz ölelni, hiszen gyógyításra vágynak, azért jönnek elő. Minél előbb meggyógyul, annál előbb ad teret a szeretetnek és nyugalomnak az Életünkben.
Ha sokat fókuszálunk pozitív dolgokra, de valahonnan mindig előbukkan egy kisördög, aki az ellenkezőjét mondja, akkor a tudatalattink jelentkezik be. Nem ellenség, a mi részünk, múltunk eseményeinek, tapasztalatainak az eredménye. Ha pl mindig szegénységben éltünk, sokszor mondogattuk, hogy erre vagy arra nincs pénzünk, frászt kaptunk ha jött a gáz csekk, kínlódva adtuk át a pénzt a boltban, és magunkat már nem jutalmaztuk meg ezer éve, akkor a „Gazdag vagyok” mantrázása nem feltétlenül elég. Nem is haszontalan, hiszen valahogy el kell kezdenünk átírni azt a programot. A sok korábbi pénzzel kapcsolatos negatív élmény átlaga az a bizonyos kisördög. Az mondogatja, hogy igenis szegény vagy és igenis nem lesz erre vagy arra pénzed, hiszen eddig sem volt. Ez ugyanígy igaz a párkapcsolatra (és itt nem csak a van vagy nincsre gondolok, hanem a meglévő milyenségére is, mennyi benne a szeretet, tisztelet, megbecsülés), egészségre, bármire.
A tudatalatti tisztítására, a programok szeretetteljes feldolgozására vannak módszerek. El lehet dönteni kinek mi válik be, bár nem gondolom, hogy feltétlenül egy mellett kellene kiállni, én pl többet is alkalmazok.
Az egyik ilyen, amit már említettem és bővebben ki fogok fejteni majd az a családállítás. Nekem rengeteget segített, olyan blokkokat feloldott, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, mióta viszont felszínre kerültek és tisztultak, sokkal jobban érzem magam, változott a belsőm, csökkent bennem a félelemérzet, csökken, vagy mondhatjuk eltűnt az agresszió (eddig sem vertem meg senkit, de a felfortyanások, indulatos hibáztatások is ide tartoznak, mégha belül zajlanak is). Részletesen, majd egy későbbi bejegyzésben.
Külön fejezet lesz majd a hála gyakorlása.
Most viszont egy hawaii módszerről szeretnék írni, mely a teljes felelősségvállalásról szól. Nem csak az általunk létrehozott (kimondott, tett, stb) dolgokért, hanem mindenért, ami szembejön velünk. A mások problémájáért is.
Mivel minden össze van kötve láthatatlan módon, így ha magunkhoz vonzunk egy embert az adott problémával, viselkedéssel, akkor legyinthetünk, hogy az az ő csomagja. Mi csak nézzük elfogadóan (jobb esetben), és ezzel a mi részünk pipa.
Pedig ha odavonzottuk, akkor valami dolgunk van vele. Nem azt mondom, hogy az egész világ fájdalmát magukra vegyük, és újabb okot találjunk a mártírságra, a szenvedésre, a panaszkodásra. Tudatosítsuk, hogy igen belőlem fakad, és bennem is van egy ilyen rész, ami most megmutatkozott, és ha meggyógyítom, akkor felszabadul.
Ehhez el kell fogadnunk, hogy valamit tettünk, gondoltunk a múltban, ami miatt, az adott dolgot bevonzottuk.
Van egy hawaii módszer, ami ehhez 4 rövid mondatot használ:
Szeretlek. – A részem vagy (Elismerjük, hogy belőlünk fakad).
Sajnálom. – Eddig elfordultam tőled, nem akartam tudomást venni rólad, de már látlak.
Kérlek, bocsáss meg. – Ez egy kérés Istenhez / Felsőbb Énhez / Univerzumhoz (ki miben hisz), hogy segítsen az adott részt bennünk megtisztítani.
Köszönöm! – A hála „varázs”szava, amellyel elhisszük, hogy a gyógyító folyamat elindult, és megköszönjük.
Eleinte lehet, hogy csak gépies ismétlésnek tűnik, de idővel érezni is fogjuk a mögötte lévő dolgokat, és ezzel a hatása is felerősödik. Még mindig jobb, mintha a „nem sikerül, nem sikerül, nincs pénzem”, stb-t mantrázzuk.
Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg, ami bennem van és megteremtette / bevonzotta ezt a helyzetet. Köszönöm.
A módszer neve: ho’oponopono, és jelenleg az egyik legnagyobb tanítója: Dr. Ihaleakala Hew Len, aki ezzel a módszerrel meggyógyított egy egész őrültek házát. (Google-ban könnyen megtalálható a történet).
Illetve az ő legismertebb tanítványa: Mabel Katz (http://www.hooponoponoway.hu/)
Bagdi Bella megzenésítette, mely segíthet a hangolódásban:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kfTK60VE3sI
Illetve belinkelek még ide egy számomra kedves szintén hawaii „gyógyzenét” Yemaya Assessu Deva Premaltól:
http://www.youtube.com/watch?v=xlvF0qXttqA
Szép napot!
Bőség és szeretet VAN, velünk vagy nélkülünk nekik mindegy, nekünk nem biztos
2013 október 8. | Szerző: Bogyó Élete
Néhány hete voltam családállításon. Tudom, hogy korábban volt egy kirohanásom, hogy nem megyek többet, mert sokszor csak felkavar, de a “megoldást” nem adja a kezembe, és ha sokat járok a sok felkavart dolgot nem tudom már megemészteni. Aztán rátaláltam Keresztes Katinkára, és azóta ismét lelkesen járok, csak már nem annyit. Sokkal mélyebb rétegekhez nyúl, olyan oldásoknak, elengedéseknek voltam a tanúja, amelyekből rengeteget tanultam és hálás vagyok, hogy átélhettem. A legtöbbször segítőnek megyek és nem saját állításra.
A fent említett élmény nagy hatással volt rám, érdekes felismeréseim voltak, amit akkor nem írtam meg pedig terveztem, de ma reggel ébredés után egy másik témakörben összekapcsolódott a kettő.
Aki nem volt családállításon, annak valószínűleg elszállt dolognak fog tűnni, én is roppant szkeptikus voltam, de a tapasztalat győzött és igazából sok mindent helyre is tesz, beilleszt darabkákat a világnézetemről alkotott puzzle-ba.
Az állítás témája egy vállalkozó lány volt, akinek saját cége van, amit imád. Nagyon szereti csinálni, lelkes, lelkiismeretes és van 10 alkalmazottja. A cég jól megy, nemrégen adott mindenkinek fizetésemelést is. Kicsit pironkodva vázolta fel, hogy mivel sokat dolgozik, sokat tesz a cégbe így szeretne egy kicsit többet kivenni belőle. Szeretné lecserélni a lakást nagyobbra (családbővítés), stb..
A cég elemeire néztünk rá először és úgy tűnt minden rendben van, nincs blokk.
Ezután a kérdező (nevezzük A-nak) beállt középre és én is beálltam, mint luxusprofit. A lépéseket nem írnám le ami számomra átjött azt viszont igen, egyes szám első személyben ahogyan ott tapasztaltam, hiszen én voltam.
“Én vagyok. Engem nem lehet elérni, értem nem kell harcolni. Én nem szeretek senkit és nem is kerülök senkit. Vagyok. Vagyok, mint a levegő. Mindenütt. A levegőért sem harcolsz, nem kergeted, ott van mindenütt Neked csak be kell fogadnod. Ha körülnézel látod a bőséget, a virágok is nyílnak, a fák is hozzák a leveleket, a Nap is süt mindenkire, nem válogatnak, nem szeretnek senkit jobban a másiknál. A mi döntésünk ha elbújunk a Nap elől és a mi döntésünk ha elzárjuk magunkat a bőség (adott esetben extraprofit) elől. Ezek a dolgok vannak, tőled függetlenül is, és neked kell rájuk hangolódni, magadat kell azonos “frekvenciára” hangolni, hogy megtapasztalhasd. Ha befogod a szád és az orrod, akkor hiába van körülötted levegő meghalsz és nem a levegő a hibás. Ugyanez igaz a szerelemre, szeretetre is. Van. Nem Te csinálod, nem Te éred el, ráhangolódsz. Vagy nem. De ha nem éled át az nem a szerelem hiánya, az nem tud megszűnni, csak a Te “frekvenciád” van másra hangolva: félelemre, önsajnálatra, haragra, bánatra, stb. Ha el szeretnéd érni, ha egyesülni szeretnél vele, hangolódj rá. Engedd meg magadnak! Ő nem vár rád, csak van és elérhető bárki számára. Az egész életedet leélheted nélküle, neki mindegy. Neked nem biztos.”
Húztam egy Osho kártyát. Hogy ki mennyire tartja ideillőnek azt nem tudom, viszont az én jelenlegi élethelyzetembe tökéletesen passzol.
XVI: Villámcsapás
“Amit meditációval csak lassan, nagyon lassan érsz el, azt a mester egy jól időzített, váratlan üvöltéssel… mondjuk egy olyan helyzetben, amikor a tanítvány épp kérdez valamit, és erre a mester hirtelen felugrik és üvölt egyet, vagy megüti, vagy kidobja az ajtón a kérdezőt, vagy ráugrik… Ezt a módszert nem ismerték azelőtt. Ez kizárólag Ma Cu kreatív zsenialitásának köszönhető, és Ma Cu segítségével sokan megvilágosodtak.
A látvány néha igazán nevetségesnek tűnik: Ma Cu kihajít egy embert az ablakon a második emeletről, pedig a szerencsétlen csak azt kérdezte, hogy min meditáljon. És Ma Cu nem csak hogy kidobja, de még utána is ugrik, egyenesen a mellkasára, és onnan kérdezi:
– Érted már?
– Igen! – feleli szegény fickó, hiszen ha azt mondja “nem”, talán még jól fel is pofozza, vagy tudja az ég, mi történik még. Ez is épp elég – több bordája összetört, és Ma Cu mellkasán ülve azt kérdezi: “Érted már?!”
És minden bizonnyal megértette, mert annyira hirtelen, annyira váratlanul jött, mint derült égből a villámcsapás – egyébként sosem értette volna meg.”
A kártya egy lángokba borult, összeomlani, megsemmisülni készülő tornyot ábrázol. Egy férfi és egy nő ugranak le róla, nem önszántukból, hanem mert nincs más választásuk. A háttérben az áttetsző, meditáló alak a szemtanúként jelenlévő tudatot jelképezi.
Lehet, hogy most meglehetősen bizonytalannak érzed a helyzetedet, mintha a föld mozdult volna meg a lábad alatt. Biztonságérzeted megingott, és az ember ilyenkor természetes módon megpróbál mindenbe belekapaszkodni, amibe csak tud. De ez a belső földrengés szükségszerű, és roppant fontos is: ha elengeded magad, akkor később megerősödve emelkedsz ki romjaidból, és nyitottabb leszel új élmények befogadására. A tűz után a föld ismét megújul, a vihar után a levegő kitisztul. Próbáld a pusztulást kívülről figyelni, mintha mindez valaki mással történne. Mondj igent a folyamatnak azzal, hogy átadod magad neki.
Osho
Oldal ajánlása emailben
X