Tegyük szebbé a világot
2013 október 7. | Szerző: Bogyó Élete
Az erdei “kalandom” után, még tart a lendület, így a lépcsőház bejárati ajtaján lévő kiírást fazoníroztam át egy kicsit:
Előtte:
Utána:
Az Élet apró örömei 🙂
Elvárások nélkül adni
2013 október 4. | Szerző: Bogyó Élete
Adni (időt, figyelmet, szeretetet, szerelmet, pénzt, ajándékot, bármit) úgy érdemes igazán ha szívből tesszük. Sokan tanítják ezt, sokan hiszik, hogy így is teszik, de azért van neheztelés ha a másik nem úgy reagál, nem viszonozza vagy még csak nem is értékeli. Nem várhatunk el senkitől semmilyen reakciót, elvégre mi sem akarunk mindenkinek az elvárása szerint reagálni, cselekedni. A valóságban ezt mégis nehéz néha (sokszor) kivitelezni.
Találtam erre egy remek játékot, gyakorlatot és ma az első “elhagyás” után bizton állíthatom szuper érzés, mintha pofonvágtak volna jókedvvel.
Alapötlet:
Instagram-on találtam rá dear_corinne-ra. Egy lány, aki 100 szerelmes levelet ír. Gyönyörűen megkomponálja mindet egyesével, nem sorozatgyártás, mindegyik egyedi mestermű:
http://100daysproject.co.nz/project/day/3/2013/357
Kitaláltam, hogy én is csinálok hasonlót. Vettem is néhány miniborítékot kezdésnek szép levélpapírral. Úgy gondoltam, hogy majd írok valami szépet ha rá leszek hangolódva.
Aztán elkezdtem halogatni a dolgot, hogy majd megcsinálom, most nem olyan a kedvem, stb.. Kifogás ezer jön ha az ember épp nem akar csinálni valamit. Azért bennem motoszkált, hogy mire várok.. de a halogatás folytatódott, mígnem egyik este elindultam valahová és találtam valamit.. Először azt hittem, hogy valaki elhagyta, de olyan helyen volt, ahol nem hagynak el dolgokat (a ház bejárati ajtajánál lévő szórólapos kosárban), és volt rajta egy tiszta cetli, ami használati játékokon nem szokott.. Valaki nem levelet oszt, hanem tevét 🙂
Jelnek vettem, és hazahoztam, nálam lakik 🙂
És még aznap este meg is írtam az első levelet. Nem cifráztam túl, egy gondosan kiválasztott idézet van benne. Szép a papír, kötöttem rá piros masnit is. Mivel nincsenek véletlenek, így biztos vagyok benne, hogy olyanhoz jut el az üzenete, akinek épp azokra a szavakra lesz szüksége.
Napokig hordoztam, de vagy elfelejtettem elhagyni vagy nem találtam megfelelő helyet, míg ma hazafelé az erdei sétámon egy padon “felejtettem”. Körbenéztem, hogy ne lássa senki, nehogy valaki utánam hozza, hogy elhagytam 🙂 Illetve fontos, hogy ne tudják a személyemhez kötni, nem ez a lényeg. Hanem az adás. És annyira boldog lettem, fülig szaladt a szám és izgatottan jöttem haza, alig várva, hogy elkészíthessem a következőt 🙂
Csak adni, kihelyezni a Térbe / Univerzumba egy szeretettel elkészített bármit és az adás örömében megfürdőzni.
Köszönöm! 🙂
Húztam egy Angyalkártyát, “valamiért” idepasszol 🙂
A szerelem angyalai olyan kerubok, akik minden romantikus dolgot megtestesítenek, és akikre boldog, fiatalos játékosság jellemző. Örömüket lelik a szerelem csodáiban, és arra kérnek, hogy te is ezt tedd. Az angyalok azt akarják, hogy ismét szeress bele az életbe. Ennek érdekében utat mutatnak neked, hogy jól érezd magad. Ez az öröm és a kaland hangulatából fakad.
Az angyalok azt kérdezik, mikor szórakoztál legutóbb? Ha nem emlékszel, akkor már régen esedékes, hogy némi szabadidővel egészítsd ki a napirendedet. Az angyalok szerint a szórakozás létszükséglet, nem luxus. Végezhetsz valami ingyenes dolgot, például felfedező utakra mehetsz a természetben, megnézhetsz egy színházi előadást, csatlakozhatsz egy helyi sportcsapathoz, vagy kipróbálhatsz valami újdonságot. A játékosság jó időbefektetés, mivel felfrissíti az energiaszintedet, és javítja a hangulatodat.
A szabadidő a kapcsolatokon belül is lényeges, hogy életben tartsd a randevúzás kötetlenségét. Tervezz rendszeres randevúkat a partnereddel, és felváltva, kreatívan tervezzetek olyan szórakozásokat, mint például minigolf, karaoke, séták egy virágoskertben vagy közös sárkányeregetés.
Érzelmi függőségek (anya-gyerek, barátság, párkapcsolat)
2013 október 9. | Szerző: Bogyó Élete
Az utóbbi napokban több irányból jön velem szembe, illetve élem meg az érzelmi függőséget és annak különböző szintjeit.
Egy barátság megpattanásával kezdődött. Mi voltunk a “forevertogether (örökkönörökkéegyütt)”. Normális párkapcsolat híján szinte mindent megbeszéltünk (napi minimum 1 óra, plusz egész napos Viber közvetítés), egymás minden lélegzetvételéről tudtunk, minden felmerülő “problémát” kielemeztünk, és bármi is lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak.. Emellett vártuk az “Igazit”, aki “belefér” ebbe a kapcsolatba. Kezdtek elmosódni a határok a az Én és a Mi között. Kialakult bennem egy feszültség, amit nem értettem honnan jön, mi okozza. A barátság, mint kiváltó tényező fel sem merült bennem. Az dübörgött bennem, hogy ez nem az Én Életem, az nem az Én Életem.. Mígnem egyszer csak egy jelentéktelen dolog miatt összeszólalkoztunk (soha előtte 17 évig nem volt ilyen), és nem beszéltünk napokig. Megkönnyebbültem. Továbbra is szeretem, de erre a fajta érzelmi függőségre nincs szükségem, megfojt.
Ma olvastam egy cikket a gyermek leválásáról:
http://divany.hu/poronty/2013/10/01/engedd_levalni_a_gyereket/
Rájöttem, hogy nekem is lelkifurdalásom van, amikor egy nap nem hívom fel Anyukámat. Apukám meghalt, és én vagyok neki a minden. Mindenben lehet rá számítani, másrészről viszont tudom, hogy neki csak én vagyok.
A felnőtté válás fontos lépcsője, amikor kialakítjuk a saját határainkat, saját életünket. Aminek részei a barátok, hobby, iskola/munka, stb. A saját vélemény, a saját határok. Tudni kell nemet mondani, mert lehet, hogy másoknak mondott nem, egy igen saját magunkra.
Akkor tudjuk a legtöbbet adni is, amikor van miből. Amikor mi kiforrott személyiségek vagyunk, önállóak, nem függünk senkitől, mert akkor a másikba nem kapaszkodunk, nem tőle várjuk, hogy boldoggá tegyen, hanem mi magunk elegek vagyunk ehhez. Boldoggá tudjuk tenni magunkat, vannak olyan elfoglaltságok, amik feltöltenek és amit szívesen csinálunk, tudunk és szeretünk egyedül is lenni. Amikor pedig valakivel vagyunk (barátunkkal, párunkkal, gyerekünkkel, szülőkkel, stb) akkor az egy extra, egy fűszer az életben, de nem létszükséglet és nem a másik vállára tesszük rá a boldogságunk, és jól létünk terhét, mert ez a teher agyonnyomja a kapcsolatokat.
Fontos minden kapcsolatban, hogy azért legyünk a másikkal, mert azt élvezzük és emel és nem alakítunk ki a másikban lelkifurdalást ha az jól meri érezni magát nélkülünk, ha épp nem ír, nem hív vagy nem jön. Attól mert nem úgy szeret ahogy azt mi elvárjuk, még nem jelenti azt, hogy nem szeret szíve minden szeretetével.
Engedjük el a másik kezét, merjen a gyerek nélkülünk is boldog és kiegyensúlyozott lenni, engedjük a párunkat/barátainkat nélkülünk is élni, létezni. Ha az amit mi adunk jó nekik, úgyis jönnek, ha nem jó nekik, akkor zsarolással és sértődéssel nem fogjuk vonzóbbá tenni. A saját boldogságunkért mi vagyunk a felelősek és senki más. Minden ember, aki bármi okból velünk van, egy ajándék. Ne vegyük készpénznek és pláne ne legyenek elvárásaink, hogy mit kellene, hogy tegyenek értünk. Tegyük meg azokat a dolgokat mi magunknak. Ha jól csináljuk, akkor vonzani fogjuk azokat az embereket, akiknek szintén az a jó.
Egyedül jöttünk erre a világra, egyedül is távozunk. A köztes időben pedig minden emberi kapcsolat, minden mellénk szegődött ember egy ajándék. Bánjunk is vele úgy.
Oldal ajánlása emailben
X